KÁRPÁTHAZA EGYSÉGE

Részlet W.Sexpeare: én és Én c. könyvéből ( 262.-271.o.)

http://www.sexpeare.hu/

"Mielőtt a Földre leszületünk, - folytatta – ígéretet teszünk, az Egy Igaz Istennek, hogy úgy éljük le az életünket, hogy mindent megteszünk azért, hogy fizikai testben elérjük, úgymond megvalósítsuk Őt. Ez a kifejezés magyarul azt jelenti, hogy bármikor, amikor csak akarunk, kommunikálhatunk Vele. Megértjük Őt, elfogadjuk az Akaratát. Teljesen átadjuk neki önmagunkat, az egónkat, és az Ő meglátása szerinti cselekedetek hatják át minden napjainkat, egy-huszonnégy órán keresztül.
A világnak nagyon sok élhető helye létezik. Mégis, ez a túlvilágon magunkra vállalt feladat, kizárólag, egyedül itt a Földön valósítható meg. A mi világunk kizárólag erre a feladatra teremtetett. Csak itt érhető el az anyagi világ által elfedett homályból az Isten. Születhetünk más, lényegesen jobb körülmények közé is, mint a jelen életünkben hazát adó Föld nevű bolygó, de előbb, vagy utóbb, valamennyi lélek itt köt ki. Minden lélek vissza akar jutni a Forrásához. Csak idő kérdése, hogy mikor fogalmazódik meg a lélekben az igény a visszatérésre. A probléma viszont az, hogy szinte megszületésünk pillanatában, elfedi éleslátásunkat a káprázat, vagy ahogy mások mondják, a maya. Elveszítjük a kapcsolatunkat a Teremtővel. Elfelejtjük, honnét és miért jöttünk, nem tudjuk, hogy kik vagyunk, és azt sem, hogy hova tartunk. Pontosabban, hogy hova kellene tartanunk.
Ez a világ, a földi világ, szándékosan így van kitalálva. Ez a tapasztalatszerzés helye. Igaz tapasztalatot, csak tudatos élettel szerezhetünk. A tudatos élet pedig, arról szól, hogy mindent elkövetünk azért, hogy ismét Istenre leljünk. Tudni kell, hogy a Teremtő ténylegesen Mindenható. Egy valamit azonban nem tud megtenni. Mégpedig azt, hogy megnyissa az ember a szívét, Ő előtte. Az Ő irányába, Ő érte. Ez az egyetlen dolog a világon, amit szabad akaratából kell megtennie mindenkinek. Ha az ember megtenné azt az apróságot, hogy elfogadja Őt létezőnek, rájönne hamar mindenki, hogy egy a forrásunk, hiszen valamennyiünkben Isten egy darabkája létezik. Az Ő energiája éltet bennünket, Tőle származik az életerőnk. Ha egy a forrásunk, a gyökerünk, - már pedig egy – akkor ugyanazon fának különböző levelei vagyunk. Vagyis, egyek vagyunk mindahányan, magával a fával, és mégis különbözőek. Az életünk olyan, mint a pókháló. Ha az egyik végén megrezdül valamitől, akkor az egész pókhálót, annak valamennyi szálát érinti. Az értelmetlenül, erőszakosan leszakított levél, fáj a fának, így fáj minden levélnek, vagyis a léleknek. Valójában, mindenki egy irányba tart, csak pokolian lassan, életek százain, ezrein keresztül.
Látja, milyen érdekes, és értékes a magyar nyelv. Azt mondom, pokolian lassan. Ha szó szerint akarjuk megérteni, semmi értelme nem lenne. De minden születetten magyarul beszélő, és értő ember tudja, hogy egy nagyon lassú kifejezést jelent. Pokolian lassú, azt jelenti, hogy számtalan esetben át kell élnie a földi poklot újra és újra, hogy megtalálja Istent. Senki – a ritka jutaloméletnek hívottaktól eltekintve –, de senki nem azért születik a Földre, hogy itt felhőtlen boldogságra leljen. Ez itt a küzdés, a küzdelem helye. Lehetne ez másképp is, de ennek még nem jött el az ideje. Éppen miattunk, emberi lények tudatlansága miatt. Azért ilyen lassú a folyamat, mert kevesen képesek arra, hogy átadják magukat, a felettes énüknek. Nem hallgatnak a belső parancsra, a lelkiismeretükre. A saját, józannak hitt eszük után, és az érzelmeik által vezéreltetve mennek, amiről az esetek döntő hányadában kiderül, hogy hajítófát sem ér, zsákutcába vezet.
Meg kellene tanulnia mindenkinek a szívére, a lelkiismeretére hallgatni. Az a cselekedet, amit a lelkiismeret nem hagy jóvá, az rossz cselekedet. A rossz cselekedet, rossz karmát szül, amit ki kell egyenlíteni, jóvá kell tenni. Ha nem ebben az életben, akkor a következőben. Az ok, okozat elvét büntetlenül megsérteni, az egyensúlyt felborítani nem lehet. Legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint. Fel tehetjük magunknak azt a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy a földi életet nehézségekkel teli, sokszor kínlódva, szenvedve, esetenként igazi pokolban kell leélnünk. Mikor fohászkodik az ember fia, Istenhez? Hát, akkor, amikor nagy a baj. Vagy legkésőbb akkor, amikor már tényleg nagyon nagy a baj. Akkor a legelvetemültebb, csak az anyagi világ létezésében hívő ember száján is kijön egy „Jaj Istenem segíts!”.
Amikor jól megy sorunk, akkor nem jut eszünkbe Isten. Nem jut eszünkbe, hogy hálát adjunk Neki. Ez az oka, hogy egyre rosszabb a földi élet. Az Isten nem mond le egyetlen gyermekéről sem. Akkor is jó irányba tereli, ha – szó szerint – bele döglik is. Előbb utóbb, ha nem ebben az életében, akkor a másikban, vagy az ikszedikben, de mindenkivel kimondatja a tiszta szívből fakadó, „jaj Istenemet”. Kimondatja, ha magától nem akarja. Segítség! Segíts! Ég! Mennyivel egyszerűbb lenne pedig, ha értenénk saját nyelvünket, és mindezt önszántunkból megcselekednénk. Csak egy apró kérdést kellene a legnagyobb hitetlennek is önmagának feltennie. Mi veszteni valóm van, ha hiszek Benne? A jelen életem olyan amilyen. Ha elfogadom Isten létezésének a tényét, milyen bántódásom lehet? Hogy rosszabb nem lesz, az biztos. Akkor?
- Pár dologgal kell csupán tisztában lenni. A földi életben elkövetett összes bűn, három alap dologra vezethető vissza. Ez pedig a düh, a kapzsiság és a kéj. Csak ezt a három dolgot kellene megtanulni a helyén kezelni, kordában tartani. Persze mindenkinek. Ennyi a nagy titok.
El kellene fogadni mindenkinek, hogy minden létezőnek oka van. Az ok pedig, maga az Isten. Minden, amit átélünk, az pedig, az okozat, ami a forrásból származik. Megint csak a magyar nyelv és a magyar nyelv, a zseniális magyar nyelv. A MAGyar nyelv. Vajon hány ember él ma Magyarországon, akik felfogják, megértik, hogy a magyar nyelvvel, amit anyanyelvük jogán, oly könnyedén megszereztek, milyen kincs van a kezükben?
Miért van az, hogy más nemzetek nyelvében az okos kifejezésnek köze nincs az okhoz. Azok intelligensek, klevörök, umnijök és így tovább. Mi magyarok okosok vagyunk. Miért? Azért, mert régen még tisztában voltunk a legnagyobb igazsággal, hogy mi mitől van, mi mitől működik. Tisztában voltunk az Okkal. Tehát, OKOSOK voltunk, és nyelvünkben azok is maradtunk.
A magyarnak született ember genetikai állománya, magában hordozza a tudást. A nyelvében él a nemzet. Hallotta már ezt a kifejezést? Persze, hogy hallotta. Mások, más népek, ezt nem mondják, csak mi. És mennyire igaz lenne, ha szisztematikusan, évszázadok óta nem nyomnák el, nem terjesztenének róla hamis ideológiákat, erről az isteni kincsünkről, az évezredeken keresztül változatlan formában sziklaszilárdan kitartó nyelvezetükről. Ha nem így lenne, sok minden kiderülne, hogy valójában melyik nép, kinek a kiválasztottja.
Van kiválasztott nép, nem is egy. Az egyik, az egy igaz Isten által, az Ő szándékainak tolmácsolására rendeltetett. A másik pedig, a földi pokol irányításáért felelős, Satanel nevezetű, egykori angyal szolgálatára teremtettettek. Az ő kiválasztottjai. Ahogy azt az Írás, Krisztus szájából megszólaltatja. „Ti, a Sátán Atya gyermekei vagytok”!
Az Ő Istenüknek – az ő állításuk szerint – nincs neve, nem mondhatják ki. Elgondolkodott már azon, valaha valaki, hogy miért? Csak nem azért, mert ha tényleg néven neveznék, mindenki számára kiderülne a valóság?
A mi népünk, saját tudatlansága, és tudatos elbutítása miatt, nagy bajban van. S ha ez meg nem változik, egyre rosszabb helyzetben lesz. A nyirkai jósok által megjövendölt nehéz, baljós jövő megvalósulásának lehetősége egyre valószínűbb.
Mit lehet ellene tenni? Tanulni, elfogadni, cselekedni. Ebben a sorrendben.
Ma még sokan szégyellik magyarságukat, holnap büszkék lesznek rá, holnap után, hálát adnak az égnek, hogy magyarnak születtek. De addig még történik egy, s más. Még nagyon sok víznek le kell folyni addig a Dunán.
Meg kell tanulni őseink múltját, bármennyire is tiltják, titkolják. Rengeteg jó könyv születik majd, igaz történelmünkkel kapcsolatosan. Meg kell tanulnunk, kik voltunk, mert csak így tudhatjuk meg, hogy kik vagyunk, és csak így tudhatjuk meg, hova tartunk, mi a feladatunk. Ez a fajta tanulás időszaka, nagyon sok sarat a felszínre hoz, és ha nem vagyunk bölcsek, ott is marad. Lesz a leendő történelmünknek olyan szégyenteljes eseménye, amikor megtagadja a magyar saját vérét, a magyart. Lesz olyan kínos időszaka, amikor a korábban lenézett nemzetek után kullog majd a magyar. A Paprika Jancsi és a Kiskanász regnálása idejében, amikor megtévesztik a nemzetet. Lesz olyan, amikor Manó bőrét – tudja, az ájtatos manó –, húzzák Krisztus képére. Alakul majd két politikai szervezet. Az egyik, egykor volt, kakastollas, szuronyos csendőr képét láttatja elképzeléseiben, és rendbe állítja a jóérzésűeket. A másik is úgy tesz, mintha a magyarok legnagyobb jó tevője lenne. Egybegyűjtik a sok jó szándékú embert, és semmit tevésre kárhoztatják, zsákutcába vezetik őket. Mindkét színtársaság azt a látszatot kelti, hogy az ő berkein belül találja meg a magyarság a problémáira a vakcinát. A nép hazafias érzelmű része, hosszú ideig megvezetve, bízik bennük. S el fog jönni az idő, amikor elkergetik mihaszna vezetőiket, összefognak és cselekednek.
Onnét lehet tudni, hogy kikről lehet szó, hogy mindketten el fogják nyíltan utasítani, a magyarok egyetlen igaz lehetőségét, a Szentkorona csodáját. A Szentkorona csodája onnét származik, ahonnan maga a Korona. A lélek világából. A Szentkorona, az ősi magyar hit és tudás szerint – ami ez esetben, a hit és tudás, egyenértékű kifejezések – a magyarság jövőjének letéteményese. A magyarok jövőjének záloga. A Szentkoronáról minimum azt kell tudni, hogy az nem ami, hanem Aki. Az általa képviselt értékek jelentik, az egyetlen valóban demokratikus alkotmányt a földön. Az egyetlen, ami az emberek szabadságát és egyenlőségét hirdeti. Azokat a tanokat, amelyekkel valójában minden embert, a földi pályájának betöltése céljából útjára ereszt Isten. A magyarság feladata lenne a Szentkorona csodája alapján megvalósított társadalmi modell megvalósítása, és megvalósítandó például állítva, a világ minden állama elé.
Ha ennyire jó dolog ez, amiről beszélek, akkor miért nem támogatja ezt mindenki? Azért, mert a világuralomra törő, Mammon szolgálatában álló erők ideológiájával szemben, a Szentkorona csodája az egyetlen valós, működőképes alternatíva. A Szentkorona csodája, valóságos fenyegetettséget jelent számukra. Ezért van agyonhallgatva, lejáratva, majd üldözve. A stációk fokozatait mutattam itt be. Jelenleg az agyonhallgatás stádiumát éljük Azért veszélyes rájuk nézve, mert ezt nem ők találták ki, saját maguk ellensúlyozására, mint ahogyan a párt rendszert kitalálták. Mindig megteremtik maguknak a saját ellenzéket is, és az alulinformált, megvezetett választó, azt gondolja, hogy van valós választási lehetősége.
Miről is szól ez a sokat emlegetett értékrend? Először is, Mária országa, vagyis a Szentkorona országa, mindég szabad. Mária országán, az egész Kárpát-medence értendő.
Másodszor. A Szentkorona tagjának tekintendő, az államalapító magyar nemzet tagja, bárhol is él a világon. Továbbá – figyelem! – az államalapító nemzetek tagjai, ha Mária országában élnek. A félreértések elkerülése végett, pontosítok. Beletartoznak a tótok, a szerbek, a rácok, és az oláhok, akiknek a neve egyébként semmi rosszat, pásztor embert jelent. Nem tartoznak bele a magyarsághoz idomulni, szocializálódni képtelen nemzetek.
Harmadjára. Ami a Szentkorona földjén, ami alatta és felette van, kizárólag, magát a – figyelem! – Szentkoronát illeti. Annak örök és elidegeníthetetlen része, mely felett kizárólag a tulajdonjoggal egyenértékű, birtoklási jogot gyakorolhatja, aki a Szentkorona tagja. A Szentkorona tagja, pedig az imént felsorolt, a Kárpát-medencében született, és az esetleg innét elszármazott népek gyermekei. Ez az a pont, amely az idegen gazdasági behatolók számára a legkevésbé elfogadható, mert ez alapján, minden, amit megszereztek, azt csak jogtalanul tehették. Vagyis a jogtalanul megszerzett javaik visszajárnak, vagy enyhébb megítélés esetén is, minimum bérleti díjat kellene fizetniük.
Negyedik. Birtokjog, csak a Szentkorona tagjára ruházható, örökíthető tovább.
Ötödik. Mindazzal szemben, aki megsérti a Szentkorona értékrendjét, legyen az, bárki, a Szentkorona tagjának nem csak joga, hanem kötelessége szembeszegülni. Állami vezetőket leválthat, elzavarhat. Mindezt jogszerűen megteheti.
Na, ezek azok az ismérvek, ami miatt tűzzel, vassal és a média minden eszközével el fogják lehetetleníteni a magyarság elemi érdekeit szolgáló, a Szentkorona csodájának közkinccsé tételét.
Hamarosan repülőszőnyeggé válik talpuk alatt a föld. És egyre rosszabb lesz. Addig csavargatja a Jóisten a lábunk ujját, amíg meg nem értjük, fel nem fogjuk, és el nem fogadjuk rendeltetésünk által ránk ruházott feladataink lényegét.
Sokan fogják átkozni Trianont, és szívüket, lelküket kisírni Nagy Magyarországért, a határok revíziójáért. Igen, mindenkinek meg kell tudni, mi történt. Hogy is volt az igazságtalanul, árulásokkal és gaztettekkel teli, ránk erőszakolt békével? Azzal a békével, ami által, a jogtalanul meghúzott politikai határokkal szétszaggatták nemzetünk testét. Ugyanakkor értsük, és értessük meg mindenkivel, hogy Nagy Magyarországot visszaállítani egykori határaival, képtelenség. Tanuljuk meg a történetét, értsük meg okait, a döntések mögötti sötét akarat lényegét, majd engedjük el a fájdalmunkat. Csak így lehet ismét a miénk.
Senki nem gondolhatja komolyan, felelősség teljesen, hogy a jelenleg Erdély felett uralkodó románok, a Felvidék tótjai, vagy a délvidéki szerbek, és a Kárpát-aljai ukránok, önként, lehajtott fejjel visszaadnak akár egy négyzetcenti területet is. Nem. Ez biztos, nem így lesz. Miért tennék? Az egykori területeinken élő, nem magyar ajkú nemzetek, soha nem mennének bele önként, hogy magyar uralom alá hajtsák fejüket.
Akkor? Irtsuk ki őket Isten nevében, vagy mi?
A Nagyboldogasszony, Szűz Mária országa, a komplett Kárpát-medencét jelenteti. Normális, emberinek nevezett, Istenben hívő, Istent tisztelő nemzetek közötti kapcsolatok esetében, valamennyi érintett állam lakója, el tudja képzelni magát Mária országának állampolgáraként, a Szentkorona országának egyik államalapító nemzeteként. Egyiknek, az egyenlők között.
Ez megvalósulhat. Megmaradásunknak, gyarapodásunknak, fejlődésünknek, az egyetlen lehetséges változata. Az ellen oldal erői, saját jól felfogott érdekükben, ennek a lehetséges együttműködésnek, a nemzetek egymásra találásának megakadályozása érdekében szítják a népek közötti ellentéteket. Amíg nem látunk át közös erővel a szitán, amíg homályos hályog fedi szemünket, addig az elsorvadás fenyeget bennünket.
Amíg viszont, a magyar megtagadja saját vérét, és nem akarja a határokon túl élőket elfogadni, vagy országon belül olyan megosztott a nemzet amilyen, addig nincs esélyünk. Cselekedni kell. A magyar gének egyformák. Egyformán működnek, egyformán éreznek. És a legfontosabb, egy adott pillanatban, megérzi szükségességét, és egyformán cselekszik. Meg fogja érezni, az arra érdemes, hogy eljött az idő. Ez az, amire egyetlen egy másféle náció nem képes. Erre lehet alapozni, erre lehet támaszkodni. Az önállóan is cselekvőképes magyar intelligenciára.
Cselekedni, cselekedni. Mit lehet cselekedni? Várni, a biztosan megérkező jelre, és mindenki tudni fogja a dolgát. Addig pedig, értsük meg, és adjuk tovább az őseink által ránk hagyott Szentkorona csodájában foglalt tanokat, fennmaradásunk alkotmányos zálogát. Először a népek történelmének sorában, lépjünk túl a pártok, pártoskodás által megosztott nemzet modelljén. Meg kell ismernie minden magyar embernek, a Szentkorona csodáját, értékrendjét. Legyen döntési lehetősége, ha megismerte, hogy kell-e az neki, vagy nem. Teremtsük meg közösen az információs láncot. Adjuk át a tudnivalót egymásnak, tanítsuk meg, tájékoztassuk embertársainkat. Nyíljon fel a szemünk. Történni fog valami, ha eléri a tudás, a kritikus tömeget.
Továbbá, változtassunk eddigi életvitelünkön, saját magunkon. Lépjünk túl a dühön, a haragon. Figyeljünk oda a jelenségre, amikor kialakul bennünk, és előzzük meg kifejlődését. Sok bajt, szomorúságot előzhetünk meg, ha mérges indulatainkon uralkodni leszünk képesek. Lépjünk túl a kapzsi, harácsoló, mások anyagi sikerére irigykedve tekintő életünkön. Lépjünk túl a más nációk által ránk erőszakolt, és eltanult életmódunktól. Tanuljuk meg leküzdeni, tartsuk kordában a túlzott, és sokszor felesleges, anyagi javak utáni vágyainkat. Ne feledjük, semmit sem hoztunk magunkkal erre a világra, és semmit sem viszünk majd magunkkal. Minden, amit ma birtokolni gondolunk, előbb-utóbb másé lesz.
Ne folytassunk a lelkiismeretünk által elítélt, szexuális cselekedeteket. Ne hajkurásszunk felesleges, skalpszerző szexuális élvezeteket. Értékeljük a család szentségét, ápoljuk szellemiségét. Ha mégsem működik párkapcsolatunk, tanuljuk meg elengedni a másik felünket, békében, barátságban, ha az tovább, más irányba akar lépni. Tanuljuk meg tisztelni, elfogadni, segíteni, tanítani és szeretni a másik embert. Tudjunk csendben maradni, hogy a belső jótevőnk hallathassa hangját.
Imádkozzunk a Jóistenhez.
Kérj, és megadatik. Csak tudd, hogy mit kérj. Kérj világosságot, megértést, fényt. Kérj békét az elmédbe. Kérd, hogy le tudd csendesíteni az elmét, mert csak akkor hallhatod meg a valós irányítód szavát. Ha képes leszel meghallani a szíved hangját, már rossz nem érhet itt a földön. Kérd, és megadatik. De tégy te is érte valamit. Segíts magadon, és Isten is megsegít. Nyisd ki irányába a szíved, és szánj időt arra, hogy egyedül maradhass Vele. Meditálj rendszeresen, és kifejlődik benned a meghallás képessége. Ha imádkozol, Isten csendben van és hallgat téged. Amikor meditálsz, te vagy csendben és Isten beszél hozzád. Tanuld meg őt meghallani. Nem egyszerű az effajta életmód, de ha törekszel, lesz segítséged. Kitartást igénylő feladat, de nagyon is megtérülő energia befektetés.

Nem Isten hagyott el minket. Mi hagytuk el Őt. Találjunk vissza hozzá, és megsegít életünk minden területén. "